Digitális tanári kompetenciák

2. Szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása

7. Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért

Véleményem szerint az élethosszig tartó tanulás, a szakmai fejlődés, tudásunk és karakterünk folyamatos csiszolása egy elengedhetetlen része a pedagógusi pályának. A változó világ mindig újabb és újabb kihívások elé fog minket állítani, melyeknek meg kell feleljünk. A tanár már nem a tudás egyedüli forrása, mint az internet megjelenése előtt. Lehetnek olyan témák, melyekben tanítványaink sokkal többet tudnak, mint mi, mert a tudás könnyen elérhetővé vált. Ez egy olyan jelenség, melyhez szerintem a pedagógustársadalomnak is igazodnia kell, és kiaknázni ugyanazon lehetőségeket, melyek ezt a helyzetet szülték. Használjuk tehát az internetet!

Számtalan minőségi és könnyen használható adatbázis található már az interneten, melyek segítségével könnyedén tudjuk akár szaktárgyi, akár módszertani repertoárunkat fejleszteni. Manapság már annyi könyv elérhető online a Google Books, illetve a Library Genesis és egyéb projekteknek köszönhetően, hogy a fejlődés útjában nem áll más, mint önmagunk. Az ember szeret elkényelmesedni, és egy pedagógus teendői egyébként is számtalanok, nincs olyan nap, hogy ne vinne haza is munkát. Jogosan felmerülhet tehát a kérdés: „Mégis kinek van ideje könyvtárba menni?”. Szerencsére az információs technológia erre a problémára kínál megoldást ezen fent említett eszközök segítségével.

Be kell látni, hogy nem szégyen azt mondani egy diákunknak, hogy „nem tudom”. Megeshet bárkivel, nem tudhat mindenki mindent. Szerencsés korban élnek azonban azon tanárok, akik hajlandóak kiaknázni a tanulmányoknak helyt adó oldalak által kínált lehetőségeket. Legyen szó a JSTOR-ról, a GALE rendszerről, a MATÁRKA-ról vagy éppen az adt.arcanum-ról. Ezen eszközök tényleg érzékeltetik, hogy az információ manapság már karnyújtásnyira van. Én szerintem egy ilyen lehetőséget nem szabad figyelmen kívül hagyni, és minden jelenlegi, és jövőbeni pedagógusnak meg kell tanulnia ezen felületek elérési módját, illetve használatát.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenféle túlzottan részletekbe menő, a diákok számára érthetetlen információáradattal bombázzuk őket. Legyünk tisztában azzal, hogy mik a kimeneti követelmények, mit ír elő a tanterv, és ne vigye el túlzottan az időt olyan dolog, ami ugyan érdekes, de nem képezi a részét majd a jövőbeni számonkéréseknek.

(Kép forrás: https://image.slidesharecdn.com/icictesantospedro2012-120711181431-phpapp02/95/teachers-training-ict-integration-5-728.jpg?cb=1342030758)

A 21. századi készségek

Sokat gondolkodtam azon, hogy mely készségek azok, melyeket a legfontosabbnak tartok. Azonban ha az ember körülnéz jelenleg Magyarországon, rá kell, hogy jöjjön, hogy hova kell tenni a hangsúlyt. Amíg nyilvánvaló, hogy a kreativitás, a változatos gondolkodás képességének kifejtése is célja kell, hogy legyen egy oktatási rendszernek, az én véleményem szerint hazánkban először a különböző nézőpontok megértését kellene fejleszteni.

Hogy mire is gondolok ezzel? Szerintem sokan egyetértenének velem, ha azt mondanám, hogy a mostani környezet Magyarországon egy igencsak megosztott társadalmat generál. Ha közösségi médián kommenteket olvasunk, vagy azt nézzük, hogy a politikai pártok hívei egymás plakátjait szaggatják, be kell lássuk, hogy a többnézőpontúság, és a másik gondolatvilágába való behelyezkedésre való készsége a honfitársainknak igencsak alulfejlett.

Ez okból gondolom én azt, hogy különös figyelmet kell szenteljünk a kommunikációs készségek fejlesztésére, az érvelés tudományára, arra, hogy értelmesen meg tudjanak nyilvánulni a jövő szavazópolgárai, a jelenlegi tanítványaink. Arra, hogy ne csak mondjanak valamit, hanem ténylegesen érvekkel alá tudják támasztani. De ennél több is kell! Nem elég a saját igazunkat szajkózni, képesnek kell lennünk bele látni abba, hogy mire gondol a másik. Ő hogyan gondolkodik? Mi befolyásolhatja? Mit tudhat, amit mi nem, vagy mit nem tudhat, amit mi igen? Hogy ezek kiderüljenek, képesnek kell lennünk meghallgatni őt, akármennyire is ellenkező véleményen vagyunk.

A fentebb leírtak szerintem egy gyönyörű társadalom alapját képezhetnék, de ezek nem valósíthatók meg egy nagyon alapvető készség nélkül. Ez pedig az arra való képesség, hogy tudjunk a releváns és nem releváns információk között szelektálni. Tudjuk azt, hogy hol mit olvasunk. Tudjuk, hogy mindenki egy picit a saját szemüvegén keresztül nézi a világot, és hogy amit leír az egyik hírportál, elmond a másik hírcsatorna, nem az abszolút igazság, hanem egy másik ember észlelete. Így hát rákényszerülünk arra, hogy több forrásból összerakjuk, hogy mi lehet a tényleges igazság. De ez csak úgy lehetséges, ha tudjuk hol, és hogyan keressük a forrásainkat.

Ezen készségek fejlesztése egy igencsak komoly kihívás elé állítja a jelenlegi iskolarendszert. A véleményem szerint nincs megfelelő felkészültség a jelenlegi pedagógusállomány részéről, természetesen tisztelet a kivételnek. Jobbá tenni csakis céltudatosan, interdiszciplináris megközelítéssel lehet. Nem elegendő az, hogy ha például csak egy történelem, vagy magyar tanár tesz ennek érdekében. Fontos továbbá az is, hogy egy iskola e téren konzekvens legyen. Ne fordulhasson elő az, hogy a diák egyik órán értékként látja ezen készségeket, egy másikon pedig rá se hederítenek. A jelenlegi pedagógusoknak ilyen irányú továbbképzést, a jövőbeliknek pedig az egyetemen történő, ilyen irányú célzott felkészítést látok adekvátnak.

(Videó forrás: https://www.youtube.com/watch?v=ATOwl8WGtl0)