Bemutatkozás

Sziasztok! Terényi Gergely vagyok, harmadéves, angol és történelem osztatlan tanárképzésben résztvevő hallgató. Azért választottam a tanári pályát, és a két szakomat, mert úgy érzem, hogy talán ezekkel tudnék a lehető legnagyobb hatást gyakorolni a felnövekvő generációra, a jövőnkre.

Egyrészről fel kell őket ruházzam olyan nyelvi készségekkel, melyek használatával képesek lesznek a világ megértésére a határainkon kívül is, ezáltal szabadon eldönthetik, hogy hol kívánják leélni az életüket. Emellett természetesen az is fontos, hogy ha kimennek külföldre nyaralni, vagy itthon találkoznak egy útbaigazításra váró turistával, akkor ne egy teljesíthetetlen feladat elé álljanak. Véleményem szerint a nyelvtudás a globalizált világban már egy olyan alapvető dolog, egy olyan kincs, mely sokszor triviálisnak tűnhet, de nem szabad róla megfeledkeznünk, hogy Magyarországnak e tekintetben még bőven van hova fejlődnie.

Másrészről úgy érzem, hogy a jelenlegi közeg, nézőpontok, és vélemények, melyek nagyban jellemzik az országot, fundamentálisan elhibázottak. Történelemtanárként célom az, hogy mindent megvizsgáljanak a diákjaim mind a két oldalról, mert a történelem, és a való világ nem győztesekről és vesztesekről szól, hanem két ellentétes vélemény ütköztetéséről. Hogy el tudjuk dönteni, hogy hova álljunk, ezekről feltétlen szükséges tudomást szerezniük.

Tapasztalataim oktatás terén szerencsére már vannak. Magántanárként angolt tanítok, főként felnőtteknek, minden szinten. Emellett gimnáziumi angoltanárom több alkalommal is lehetőséget biztosított arra, hogy egy egész osztály előtt tarthassak meg önállóan egy 45 perces órát. Természetesen a végeztével szóbeli visszajelzést kaptam. Ezek miatt úgy érzem, hogy bár csekély, de némi tapasztalattal még is rendelkezem, van ötletem arról, hogy hogyan is néz ki, milyen érzés harminc gyerek elé kiállni, úgy, hogy minden mozdulatunkat és szavunkat figyelik.

Szaktárgyi tudásom is úgy érzem, hogy a harmadévben már kezd kiteljesedni, formálódni, bár tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg ismétlésre lesz még szükségem, hogy minden évszám, név, vagy esemény tökéletesen menjen. Ezért is tűztem ki a jövőbeli célomnak a kitartó gyakorlást, az élethosszig tartó tanulást, a fiatalos és dinamikus hozzáállásom megtartását, és önmagam általános tökéletesítését, mind jellemben, mind tudásilag. Úgy érzem, hogy ez a minimum, hiszen a jövő reménységeit, és a jövő értelmiségét mi fogjuk kinevelni, és ez egy hatalmas, ámbár édes, felelősség.

(Kép forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd6FC0BbVkQt_MhPju5q8S0WijH5-FzrG0167XiygrcqTyzRnmiVrNff-9xmYLD5Ze6UcXHnJLYQVx5vh8zgrLLAn76HHCMMDdMcFuaUWdEZbgGPkkk4gzi7gOT2BcvSLeROCJ90bWowyU/s1600/thepast.jpg)