A 21. századi készségek

Sokat gondolkodtam azon, hogy mely készségek azok, melyeket a legfontosabbnak tartok. Azonban ha az ember körülnéz jelenleg Magyarországon, rá kell, hogy jöjjön, hogy hova kell tenni a hangsúlyt. Amíg nyilvánvaló, hogy a kreativitás, a változatos gondolkodás képességének kifejtése is célja kell, hogy legyen egy oktatási rendszernek, az én véleményem szerint hazánkban először a különböző nézőpontok megértését kellene fejleszteni.

Hogy mire is gondolok ezzel? Szerintem sokan egyetértenének velem, ha azt mondanám, hogy a mostani környezet Magyarországon egy igencsak megosztott társadalmat generál. Ha közösségi médián kommenteket olvasunk, vagy azt nézzük, hogy a politikai pártok hívei egymás plakátjait szaggatják, be kell lássuk, hogy a többnézőpontúság, és a másik gondolatvilágába való behelyezkedésre való készsége a honfitársainknak igencsak alulfejlett.

Ez okból gondolom én azt, hogy különös figyelmet kell szenteljünk a kommunikációs készségek fejlesztésére, az érvelés tudományára, arra, hogy értelmesen meg tudjanak nyilvánulni a jövő szavazópolgárai, a jelenlegi tanítványaink. Arra, hogy ne csak mondjanak valamit, hanem ténylegesen érvekkel alá tudják támasztani. De ennél több is kell! Nem elég a saját igazunkat szajkózni, képesnek kell lennünk bele látni abba, hogy mire gondol a másik. Ő hogyan gondolkodik? Mi befolyásolhatja? Mit tudhat, amit mi nem, vagy mit nem tudhat, amit mi igen? Hogy ezek kiderüljenek, képesnek kell lennünk meghallgatni őt, akármennyire is ellenkező véleményen vagyunk.

A fentebb leírtak szerintem egy gyönyörű társadalom alapját képezhetnék, de ezek nem valósíthatók meg egy nagyon alapvető készség nélkül. Ez pedig az arra való képesség, hogy tudjunk a releváns és nem releváns információk között szelektálni. Tudjuk azt, hogy hol mit olvasunk. Tudjuk, hogy mindenki egy picit a saját szemüvegén keresztül nézi a világot, és hogy amit leír az egyik hírportál, elmond a másik hírcsatorna, nem az abszolút igazság, hanem egy másik ember észlelete. Így hát rákényszerülünk arra, hogy több forrásból összerakjuk, hogy mi lehet a tényleges igazság. De ez csak úgy lehetséges, ha tudjuk hol, és hogyan keressük a forrásainkat.

Ezen készségek fejlesztése egy igencsak komoly kihívás elé állítja a jelenlegi iskolarendszert. A véleményem szerint nincs megfelelő felkészültség a jelenlegi pedagógusállomány részéről, természetesen tisztelet a kivételnek. Jobbá tenni csakis céltudatosan, interdiszciplináris megközelítéssel lehet. Nem elegendő az, hogy ha például csak egy történelem, vagy magyar tanár tesz ennek érdekében. Fontos továbbá az is, hogy egy iskola e téren konzekvens legyen. Ne fordulhasson elő az, hogy a diák egyik órán értékként látja ezen készségeket, egy másikon pedig rá se hederítenek. A jelenlegi pedagógusoknak ilyen irányú továbbképzést, a jövőbeliknek pedig az egyetemen történő, ilyen irányú célzott felkészítést látok adekvátnak.

(Videó forrás: https://www.youtube.com/watch?v=ATOwl8WGtl0)